[!-- Kezdem sejteni, hogy a hétvégi „remek” beszélgetésem az előző posztnak köszönhető… --]
Ma sincs kedvem élni. Kezd kikészíteni ez a nyamvadt kilátástalanság és kiszolgáltatottság. A tűréshatár kezd ismét a végéhez közeledni. Így se gondolkozni, se dolgozni nem lehet. Elég az a nyavaja, ami éppen a vállamat nyomja, nem kell nekem még külön programot csinálni marhaságokkal…
Valahogy el kéne jutnom az okmányirodába.
