átmenetilegesen...

Mondom nem.

Van, hogy nem szabad visszanézni, csak menni előre.

Nagyon nehezen tudtam kellően találó versszakot választani, mert mindegyik valami másért jellemző. Persze beilleszthetném az egészet is, de annak semmi értelme nem lenne, úgyhogy álljon itt a fele. Így lesz a kockásból vonalas — ihaj-csuhaj. „Most megint majdnem…

persze, hogy féltem… persze, hogy harcolok érte, amennyire még bírok… ez nem kérdés.

„something in your voicesparks a little hopeI'll wait up for that noiseyour voice becomes my home”(Land of Talk: It's Okay)

Hétfő reggelenként mindig rádöbbenek, hogy mennyire magányos és különc vagyok.

…this is what you get…

Alapvetően úgy gondolom, hogy nem vagyok elkeseredve, aztán időnként igencsak meg tudom lepni magam. Szemét dolog ez a biológia. Mármint a gének vagy mi. A gond csak az, hogy gyengének érzem magam attól, hogy vannak vágyaim és/vagy szükségleteim. Egyedül is megy™.

semmi

Ennyi év tapasztalattal már tudhatnám előre, hogy mikor jön az az érzés, ami leginkább ahhoz hasonlítható, mint pontosan annak az egy pillanatnak a végtelenített változata, mikor az ember lába alól elfogy a talaj.

Hát nem ez életem legjobb hete, az bizonyos.

…de hát én úgyis csak túl érzékeny vagyok…

Igen! Ezaz! Köszönöm az újabb pofont! Még valaki?„You should turn the other cheek”Haha. Tényleg. Vicces meg minden. Főleg meg minden…

Gyerünk, még valaki jöjjön és dörgöljön valamit az orrom alá, mert úgy tűnik, hogy nem kapok eleget… (jobb, amikor nem találkozom senkivel sem. sokkal jobb.)

Ha TUDOD, hogy jobb, ha nem mész, akkor egyszerűen csak NE MENJ, mert megint napokig pocsék lesz a kedved és az önértékelésednek se tesz jót (sőt)… Valahogy úgy érzem, ez a dolog sose fog megváltozni. Egyszerűen csak nem olyan, hiába állítja magáról — a gyakorlat…

[!-- Kezdem sejteni, hogy a hétvégi „remek” beszélgetésem az előző posztnak köszönhető… --]Ma sincs kedvem élni. Kezd kikészíteni ez a nyamvadt kilátástalanság és kiszolgáltatottság. A tűréshatár kezd ismét a végéhez közeledni. Így se gondolkozni, se…

Nem azt mondom, hogy most rossz (haha), meg azt se, hogy mindent hátrahagyva rohannék vissza, de… (Basszus, ez nagyon nehéz…) DNS belinkelt egy meghívást egy pesti koncertre, méghozzá egy újraegyesülős Boom Boom koncertre. Érted. […] Nézd meg, mi lett…

Persze érthető — valahol. Csak hát... eggyel kevesebb ok, hogy felkeljek reggel, és eggyel több dolog, amiért sírásra görbül a szám.

Kaptam könyvet névnapomra! :) Mondjuk egy dolog hiányzik, nincs beleírva semmi se...  Igaz, emiatt még reklamálhatok, más részről viszont lehet, hogy ez direkt történt, mert ez egy boltba nem került kötet (vip only :) ), gyönyörű állapotban. (vagyis senkinek se adom…

És mert a szomszéd fiúk kiabáltak, a felettemlakók most bosszúból még jobban dübörögnek.Én pedig hiába várok egy üzenetet... :(

Nameg elég ideig is kint volt az a doboz.Ha nem beszélek, az a baj, ha beszélek, akkor meg úgyse figyelnek rám. Teljesen mindegy. Múlt hétvégén is elment emiatt a kedvem, most meg már alapból nem volt minek elmennie. Lehet, hogy túl sokat kérek. Majd változtatok ezen is. De van egy…

Csak azt nem tudom, hogy ennyi bosszúsággal a szívemben hogy csináljak olyat, amihez szeretet kell?

Ügyes vagyok porszívócsőjavításban.Szeretek porszívózni.Almáspitét sütni néha hülyeség.Jó, hogy nem vettem kesudiót. (mondjuk nem is volt miből...)Ne legyenek felesleges ábrándjaim afelől, hogy nem fogok egyedül filmet nézni.Nehéz megszokni a "papucs le" szabályt.Ne…

Érdekes folyamat, ahogy a kezdeti szimpátia egy átmeneti tolerancián át szép lassan gyűlöletté alakul.Bárcsak lenne 1 olyan dolog, amivel el tudnám nyomni a gondolataim ezen részét. A napom túl nagy részét teszi ki a gyűlölködés. Ez hosszútávon nem egészséges.

Hiába no... Gonosz ez a Radiohead...