Milyen érdekes, hogy amint olyan helyre kezdek el gépelni, ami mások számára beazonosítható, azonnal súlya lesz a szavaknak. (súly-tömeg kérdést most hagyjuk - HABÁÁÁR.. szavakat tudunk felfüggeszteni és alátámasztani is, ráadásul bírnak erővel :) tehát van súlyuk :) ÉÉÉÉÉS valójában a tehetetlenségünket is méri, tehát tulajdonképpen tömegük is van :D nadehát vatevör valszeg bosszantó ez a folytonos jópofáskodás és okoskodás)
Amúgyis most ilyen komoly dolgokról akartam nyilatkozni - vagy megvitatni magamközt, ha már így a tiszteletetekre előjöttem. És tényleg előjönnék. Na nem a szó (kifejezés) szoros értelmében véve, habár az is lehetne éppenséggel érdekes téma.
Sziasztok, Vica vagyok, 50 napja nem írtam (tényleg. igen, blogot. igen, van egy másik. nem, nem osztom meg). Borzasztó anya vagyok. A legrosszabb. Lehetne hozni a kifogásokat, hogy több mint fél életemben folyamatosan bántalmazva voltam valamilyen formában, meg itt vannak ezek a neurodivergenciák is (nem, ezekről még nem beszélek a hivatalos diagnózisig - ami ki tudja, mikor lesz, talán sose.. de egyik bonyolultabb helyzeteket teremt mint a másik, a kettő együtt meg egy katyvasz, pláne ha a harmadikat is hozzávesszük, és mormolnék imákat, hogy a lista ne legyen hosszabb - mintha lenne jelentősége - habááár úgy tűnik, hogy még mindig látok némi reményt magammal kapcsolatban, mert a lista hossza csupán egyetlen okból feszélyez, és ez pedig az, hogy a hosszabb listát több idő fixálni). De a végeredmény mégiscsak az, hogy borzasztó anya vagyok. És ezen változtatni kell. Ez nem mehet így tovább. Elég kárt okoztam már neki a puszta létezésével is, minden ezen felüli szakbarbárkodás megbocsáthatatlan. Mert jelenleg pontosan ez zajlik: szakbarbárkodás. És rohadtul nem elég ám tudni az elméletet sem! Tudni kell mindazokat a gyakorlaban kivitelezni! Mert mindenkinek joga van legalább egy hozzáértő szülőre, aki kínokozás helyett enyhíti azokat.
Segítségre van szükségem, de nem tudom kitől, hogyan és mit kell kérni.
Jövök még majd, nyugi.
