átmenetilegesen...

Nem tudom, nem értem, legtöbbször inkább nem is gondolom. Ez az egész dolgozom-dolog valahogy… Úgy értem, klassz, mikor van dolga az embernek, csak mostanában túl sok és megint elkezdtem elszeparálni magam az emberektől és megintcsak azt veszem észre, hogy űr van, a hangulatom…

Ennyi év tapasztalattal már tudhatnám előre, hogy mikor jön az az érzés, ami leginkább ahhoz hasonlítható, mint pontosan annak az egy pillanatnak a végtelenített változata, mikor az ember lába alól elfogy a talaj.

Persze tény, hogy az időnek csodás kozmetikai képességei vannak: hatékonyabban szépít, mint a legdrágább szemránckrémek, de akkor is visszavágyom. Igen, nem kevés volt a stressz, sok volt az elvárás és nagy volt a hajtás. De az asztalom nem fért be egy barbieházba, amit a főnök…

Igen! Ezaz! Köszönöm az újabb pofont! Még valaki?„You should turn the other cheek”Haha. Tényleg. Vicces meg minden. Főleg meg minden…

Gyerünk, még valaki jöjjön és dörgöljön valamit az orrom alá, mert úgy tűnik, hogy nem kapok eleget… (jobb, amikor nem találkozom senkivel sem. sokkal jobb.)

Ha TUDOD, hogy jobb, ha nem mész, akkor egyszerűen csak NE MENJ, mert megint napokig pocsék lesz a kedved és az önértékelésednek se tesz jót (sőt)… Valahogy úgy érzem, ez a dolog sose fog megváltozni. Egyszerűen csak nem olyan, hiába állítja magáról — a gyakorlat…

[!-- Kezdem sejteni, hogy a hétvégi „remek” beszélgetésem az előző posztnak köszönhető… --]Ma sincs kedvem élni. Kezd kikészíteni ez a nyamvadt kilátástalanság és kiszolgáltatottság. A tűréshatár kezd ismét a végéhez közeledni. Így se gondolkozni, se…

Nem azt mondom, hogy most rossz (haha), meg azt se, hogy mindent hátrahagyva rohannék vissza, de… (Basszus, ez nagyon nehéz…) DNS belinkelt egy meghívást egy pesti koncertre, méghozzá egy újraegyesülős Boom Boom koncertre. Érted. […] Nézd meg, mi lett…

Persze érthető — valahol. Csak hát... eggyel kevesebb ok, hogy felkeljek reggel, és eggyel több dolog, amiért sírásra görbül a szám.

Nameg elég ideig is kint volt az a doboz.Ha nem beszélek, az a baj, ha beszélek, akkor meg úgyse figyelnek rám. Teljesen mindegy. Múlt hétvégén is elment emiatt a kedvem, most meg már alapból nem volt minek elmennie. Lehet, hogy túl sokat kérek. Majd változtatok ezen is. De van egy…

Emlékszem, amikor tini voltam és utáltam mindent, aztán később az egyetemen, amikor éppen nem utáltam mindent, éreztem magamban az erőt, hogy én majd másképp csináljam. Hogy én majd megértem, mert emlékszem, milyen volt. Jelentem, 26 éves vagyok, és nemcsak, hogy nem értem, hogy…

22 órája nincs válasz, nem tudom, hogy aggódjak-e, mindenesetre addig se máson, amire amúgy nem akarok. Elszólás vagy nem elszólás, mindegy. Lehet, hogy számomra nagyobb jelentőséggel és hangsúllyal - esetleg más értelemmel - bír ez az elnevezés, amit nem tudok összeegyeztetni a…

Egyetlen mulasztás elegendő egy 5 éves hagyomány megszakításához?

Meglátogatott az anya meg az öcsi, elmentünk az Árkádba meginni egy kávét, meg venni egy-két dolgot. Az öcsi többször kérdezte, hogy mi van velem, meséljek valamit, én meg nem győztem mondani, hogy semmi. Persze nem hitte el. De mégis hogyan kell azt kifejezni, hogy annyira nem…

Az „egymás látványos nem észrevétele után történő fejleszegett teremberohanás” című akciót egy kicsit gyerekesnek tartotta ugyan, de végül nem foglalkozott vele, hiszen az életfilozófiája szerint aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Így nincs is miért…

De most komolyan... Néha így látom kívülről magamat, meg az életemet, és tudom, hogy annyi mindent másképp kéne csinálni, és egyszerűen képtelen vagyok. Valami meggátol abban, hogy normálisan tudjak működni. Még példát is tudok mondani - ritka eset. Ott van például kapásból…

„Once again, I'm in trouble with my only friend She is papering the window panes She is putting on a smile Living in a glass house”  

Egész nap próbálok a Sanyi-filozófia szerint létezni, de valahogy nem akar összejönni... Persze tudom én, hogy ez is egy afféle filozófia, amit csak hosszú évek kitartó munkájának eredményeképpen lehet elsajátítani, egy nap alatt semmiképp nem lehet vele azonosulni. Pedig sokat…

Tegnap volt egy beszélgetésem, mikor felmerült a kérdés, hogy de miért gondolok magamról ilyen keveset? A kérdés jogos: miért? Nagyjából ebben a percben jöttem rá a válaszra. Amint egy kicsit is többet gondolok magamról, azonnal pofára esem - ami együtt jár egy kellemetlen…

Gyerünk, gyerünk, vissza a pörgésbe, fiatal vagy még, Vica, hogy ilyen öreg legyél... (azért azt meg kell itt jegyeznem, hogy elég unalmas már mindenkitől azt hallgatnom, hogy ezek a legszebb éveim, és hogy most kéne a legboldogabbnak lennem, meg hogy menjek ki és élvezzem az…

A korrepetálás jót tesz a lelkemnek. Még akkor is, ha éppen ingyen csinálom, még akkor is, ha fárasztó. A sütés-főzés pedig remekül kikapcsol. Néha eszembejut, hogy el kéne menni valami tanfolyamra... Esetleg belevágni valami teljesen új és váratlan dologba, ami megint…