Nagyon nehezen tudtam kellően találó versszakot választani, mert mindegyik valami másért jellemző. Persze beilleszthetném az egészet is, de annak semmi értelme nem lenne, úgyhogy álljon itt a fele. Így lesz a kockásból vonalas — ihaj-csuhaj.
„Most megint majdnem éreztelek, odakinn már dereng
Magába harap a konok lény, néha elmereng
Hogy kerülök ide így - üszkös ez a tájék
Tűz és Fény voltunk - Füst vagyok te meg Árnyék
Megint itt van a semmi, hát öleljük meg jól
Szeretem azt is mikor hallgat, de még jobban amikor
elmondja, hogy hol a legjobb neki és mitől fél
Én nyakon ragadom akkor és rúgom - takarodj rusnya Tél!
Elszórakozunk egymás mellett, elvétjük az arányt
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt
Elbeszélünk egymás mellett, élvezzük a homályt
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt...”A kutya vacsorája
