A gyermek első osztályos lesz, ennek apropóján - nem biztos, hogy kizárólag ennek apropóján, de van hozzá köze - elkezdtem egy ideje nagyobb hangsúlyt fektetni rá, hogy - legalább külsőleg - elkezdjek úgy kinézni, mint egy felnőtt. (a belső felnőttség-érzésről már rég lemondtam, de majd biztosan arról is lesz poszt)
Viszont - mint kiderült - ezeket a felnőtt ruhákat igen körültekintően kell kezelni, mert nem a kukának vásárolja őket az ember. A megfelelő kezelésnek utánajárni nem egyszerű dolog, csomó részletre oda kell figyelni. Kész szerencse, hogy az interneten csakis pontos és egyértelmű leírások találhatóak :)
Na de néhány hét után MA találtam egy _férfiaknak_ szóló youtube-csatornát, ahol pontosan olyan alapossággal magyarázzák el a dolgokat, ami után nem marad bennem kérdés.
Messziről indultunk, mert a poszt valójában nem erről szól - nyilván :)
Az egyik videóban a bácsi éppen egy zakó mosását mutatja, és amikor a mosózacskót zárja le (szorítja összébb) biztostűvel, a mosógép tetején látszik egy kis rekeszes biztostűtartó, feliratozott méretekkel.. Ahogy ezt megláttam, hirtelen elfogott a biztonság érzése. Hogy ez így rendben van. Hirtelen láttam magam _abban_ az életben: a dolgok _jól_ vannak csinálva, ahogy csinálni kell őket, a dolgok a helyükön vannak, mert minden dolognak saját helye van.
Emlékszem pár szcenárióra az életemből, amikor ezt az érzést éreztem, és olyanra is, amikor ez az érzés iszonyatosan hiányzott. Aztán természetesen egyből a lányomra gondoltam. Hogy ő ezt hogyan élheti meg. És hogy tuti, hogy ő is szenved ennek a hiányától. A struktúra megnyugtat.
És itt érkeztünk meg a fő kérdéshez: lehetek én a hiányzó láncszem? Képes lehetek megteremteni neki ezeket a körülményeket?
Bonyolult téma ez, hiszen ha körülnézek a mostban, akkor a szélsőségeket látom: vagy a teljes káosz, vagy pedig az anya meltdown-ol ha nem pont úgy vannak a dolgok, _ahogy lenniük kell_.
Valószínűleg az igazság - szokás szerint - valahol középen kell legyen: azonosítani kell a káosz-tényezőket, azokon rántani egy kicsit, és észrevenni azokat a helyzeteket, amikor igazából nem is kell annyira görcsösen ragaszkodni a görcsös ragaszkodásokhoz.
Na hát ma is nagyon okos voltam, megyek is villámgyorsan mosózacskót gyártani, mert hát hogyan is ne tolnék túl valamit, nemigaz?
