Bizony, kertipartira hívott el egy pofa, tehát nyilván nyílik a spotify. (pláne hogy egy teljes altatás során nem jutott eszembe pár sor :D nadehogy pont az olivabogyó?! ehh..)
Na hát nem kellett sok, hogy a Fekete-Kovács Kornél 2018-as lemezénél lyukadjak ki.
Ésbaszki viszket az ujjam, de akkor sem fogom megnyitni a rohadt csetet, mert inkább szétszakadok, mint hogy megosszam, pedig annyira megosztanám, mert rohaggyakel, de nem ismerek mást rajtad kívül, akiről tudom, hogy tudná úgy értékelné, ahogy érzem. De hogy érted, hogy van az a kiló szemétkedés, amit a másik már így még abban a szerencsétlen esetben sem hajlandó elbírni, ha olyan apró önbecsüléssel rendelkezik, mint bolha orrán a pattanás.
Na ez is egy első.
De ha van odaát valaki, aki szeretne egy igazán kellemes, könnyen emészthető jazzlemezt meghallgatni, teljes szívből ajánlom Fekete-Kovács Kornél és Kuba Stankiewicz Bridges című albumát.
