Gyerünk, gyerünk, vissza a pörgésbe, fiatal vagy még, Vica, hogy ilyen öreg legyél...
(azért azt meg kell itt jegyeznem, hogy elég unalmas már mindenkitől azt hallgatnom, hogy ezek a legszebb éveim, és hogy most kéne a legboldogabbnak lennem, meg hogy menjek ki és élvezzem az életet, és különben is mi lesz már, mikor megyek férjhez és mikor szülök gyereke[ke]t, és mi lesz az életemmel... roppantul fárasztó, hogy akárhova megyek, akárkivel találkozom, akárki hív telefonon, mindenki jobban tudja, mi kell nekem, hogyan kéne élnem az életem satöbbi... kezd már kicsit elegem lenni ebből... elég ezzel együttélni, ha lépten-nyomon a szememre vetitek, attól nem lesz se jobb, se könnyebb, sőt...)
