Néha elámulok rajta, hogy a dolgok hogy tudnak egyszeriben tönkremenni, aztán pedig mintegy varázsütésre megjavulni. De minden-minden. És egyik pillanatról a másikra működik ez mindkét esetben. Jó, persze, a tönkremenésnek azért vannak fokozatai. De a megjavulás félelmetes hirtelenséggel tud az emberre törni. A múlt héten vettem észre, hogy már hagyom magam a cégnél történt dolgokon gondolkozni. Így utólag azt látom, hogy igen rossz konstelláció volt az egyetem + kollégiumi stressz + munkahelyi stressz. A rehab még mindig tart... Fél év? Na ja... Nem egyszerű ez, kérem. Még a saját oldalamhoz se nyúltam ezidő alatt, most meg ilyen előregyártott blogba írok... Nem, ez valóban nem jellemző rám...
Jó újra érezni a lelkesedést. :)
Azt hiszem, jobban hasonlítok apára, mint anyára...
