Mostanában egyre intenzívebben keresem a magomat - hogy milyen körülmények következtében, az talán még számomra is rejtély. De hogy amikor egy általam nem kifejezetten kedvelt közszereplő - nem hiszem, hogy egyáltalán van ilyen - által elszavalt Varró Dani vers hatására hirtelen felmereng egy régi belső mosoly, majd lecsap a felismerés, hogy hát olyan is volt ám, amikor ez volt a meghatározó, csak aztán nem tudtam, hogyan kell magam nem hagyni bizonyos külső körülményeknek (vagy csak még nem voltak olyan remek sorozatok, amikből sulykolják az önértékelés fontosságát: "Kimmy, the sooner you quit something that stinks, the sooner you can find something that doesn't." - trivi, nem?), aztán szép lassan elfelejtettem milyen érzés állandó szeretetet érezni. Csak azt nem tudom, milyen mértékben okolható az ember, ha ez a folyamat teljesen öntudatlanul zajlott le. Továbbá azt sem tudom, merre van a visszavezető út, illetve abban sem vagyok 100%-ig biztos, hogy arra az útra kell feltétlenül visszakényszeríteni magamat. De ilyenkor úgy érzem, olyan könnyű lenne megjavítani azt a régi rossz gyapjúpulcsit. Szinte látom a szemeket, amik szétmentek. Csak egy kis cérnamunka. De mindeközben a szívem belesajdul, amikor eszembe jut ott a távoli hegységben a felhők között, ködösen, napsütésben halványan derengő puha kapucnis pulcsi. A könnyeb út lenne továbblépni? Vagy hülyeség a szúrós pokrócot foltozgatni? Ki tudja a választ? Van egyáltalán (jó) válasz? Azt hiszem, nincs. De azzal egészen biztosan nem lehet rosszat tenni, ha olvasok egy kis Varró Danit, és a pozitívabb dolgok irányába terelem a tekintetemet.
Napok óta egyetlen gondolat (ez hülyeség, inkább egy egész gondolatlavina) kering bennem, aminek végülis tényleg csak egy végkövetkeztetése van: foglalkozz a saját dolgoddal! Vagyis azt csináld, ami te vagy, amit neked kell, ne azt, amiről azt gondolod, hogy a környezeted elvár. (amiről meg nyilván a közhelyes közhely jut eszébe az embernek)
Hát igen, 4 év aktív nemírás alatt/után azért berozsdásodik az ember :D
Jó de azért ez mégsem akkora marhaság ám. Tök nehéz tényleg elfogulatlanul dönteni valami mellett. Mindig valami vagy valaki miatt csináljuk a dolgaink legjavát.
Na mindegy, holnap suli, totál felkészületlen vagyok mint mindig, éljen a matek! :)
