Néha annyira szeretném, hogy valaki megfogja a kezemet és azt mondja, „gyere, csináljuk meg együtt, segítek, meglátod, nem lesz nehéz”. De nem mondja senki. És nehéz. Minden. Megtalálni, jelentkezni, megfelelőnek lenni, okosnak, talpraesettnek, magabiztosnak lenni, elérni, hogy akarjanak… engem… mert jó vagyok… De már egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy jó vagyok, pedig jobb vagyok, mint mondjuk két éve — a legutóbbi jelentkezéskor, mikor megfelelőnek bizonyultam. De akkor még más voltam: lelkes, bizakodó.
Ehh, le van ejtve, inkább nem görcsölök ezen a vackon annyit. Megírom, azt' lesz valami, nem?
