(btw tényleg fáj a fejem)
Nem ez az írás következett volna soron, de az események úgy hozták, hogy muszáj írnom erről (és annyira elvesztettem a kognitív képességeimet időközben, hogy háromszor töröltem vissza a muszáj szót és konkrétan gondolkoznom kellett rajta, hogy hogyan kell helyesen írni - fun fact: rosszul írtam elsőre!)
Hétfőn volt egy meetingem, amikor megint úgy éreztem, hogy nagyon durván lekezelően bánnak velem. Az egy dolog, hogy a konfliktusokat nem tudom kezelni (vagy ha igen, az rengeteg energiát igényel), de a rámszólás és a lekezelés-ignorálás is instant padlóra tud küldeni. Aznap ebből nem sokat fogtam fel, mert eljött a családom látogatóba, de a kedd egy rémálom volt. Nem bírtam felkelni időben, és gyakorlatilag nem tudtam egész nap dolgozni semmit. Folyamatosan a megbeszélésen járt az eszem, a reakciómon, a kollégám reakcióján, hogy amit mondott, miért mondhatta. Az biztos, hogy rosszul reagáltam, előtte éjszaka nagyjából semmit sem tudtam aludni, fáradtan pedig kifejezetten helytelenül tudok viselkedni.
Nagy valószínűséggel neki ez csak egy 10 perces kellemetlenség volt, nekem egy teljes napom ment rá eddig. (nem őt hibáztatom, félreértés ne essék, csak azt próbálom megmutatni, hogy mennyire különbözően tudnak hatni ránk dolgok)
Köszi, tudom, "ne foglalkozz vele". Bárcsak tudnám, hogyan kell! Képzeljem el, hogy egy cső vagyok, amin csak úgy keresztül tudnak folyni ezek a dolgok?
Valószínűleg meg kéne vizsgálni, hogy mi okozza ezeket az érzéseket, miben gyökerezik a fennakadás. Mi az, ami triggerelt. Ehh, aludnom kéne. Nem tudom most a megoldást.
