Na hát ismét egy igen eseménydús időszakon vagyunk túl, éppen most – talán – egy kisebb nyugvópontra érkeztünk. (egy kis dombra lecsücsülünk: csüccs!)
Volt ballagás és elkésés, időben odaérés és sikeres felvételi, előrehozott ikeázás, bravúros pénzbeosztás, sikerélmények a melóban, túlhajtás, türelmetlenkedések, elfáradás, betegség.. minden is. De leginkább a tegnapi incidens volt az, ami rávilágított egy igen nagy karakterhibára, amit itt hurcolok magammal már egész életemben, észrevétlenül húzott lefelé.
Ehh, nincs erőm most hosszas fejtegetéseket írni. A lényeg, hogy sokkal alázatosabban kell hozzáállnom az emberekhez. És amikor jön az érzés, akkor villámgyorsan észre kell venni és tudatosítani, hogy nem: nem a másik a hülye, hanem valószínűleg megint én ítélek elhamarkodottan. Egy lépés vissza, újra megvizsgál. NEM kell mindenre azonnal reagálni, simán jó 2 perc belegondolás után is.
