Szünetben Clients from Hellt olvasgattam, két diákom idejön, megnézik mit csinálok.
- Tanárnéni, maga mindig ilyet csinál? Olvas vagy dolgozik?
- Ez bizony így van.
- De ez nem magyarul van! Tanul valahol, hogy nem magyarul olvas?
// jó, hát ez nem elképesztő volt, csak aranyos :)
Nálam jóval fiatalabb tanítványom:
- Tanárnő, nem tudja véletlenül, hogy van-e vérnyomásmérő az iskolában?
- Hát… nem hiszem, de kérdezze meg a „portásnénit”, ő biztosan tudja. Evett reggel rendesen?
- Igen, persze, csak mióta szültem, azóta nincs rendben a vérnyomásom…
[állam a padlón, csak ne látszódjon, csak ne látszódjon, act normal…]
// végül találtunk egy közeli gyógyszertárat
húúú, letöltve mennyivel szebben szól ez az album, mint youtube-ról…
/* Jaaa… még mindig ezt kell hallgatni, mert valami mindig megy a fejemben belőle. Jó, van olyan szám, ami nem tetszik, de azt mindig el lehet nyomni. :) Meg mondjuk azt is megfigyeltem, hogy fülessel mennyivel jobb, mint hangfalról vagy notebookspeakerről. Például hangfalról egy idő után olyan volt, mintha szétvernék éppen a fejemet, de fülessel nincs ilyen. Sőt, dolgozni kifejezetten és meglepően jó. Borzasztó ez, én is érzem, de tényleg az van, amit már írtam. I just can't help myself. */
Az, hogy 28 éves vagyok (leszekmindjárt), nem jelenti azt, hogy úgy kéne élnem és/vagy éreznem magam, mintha 40 lennék.
Köszönöm az aggódást meg minden, de azzal, hogy megpróbálom magam lekötni, és egy hétig akár még iszom is, még nem teszek magamban maradandó kárt, de legalább viszonylag jól érzem magam.
(hallom az ellenérveket, de felesleges)
Épp egy galériát csináltam az előbb (fancybox + mousewheel), és azt a nagyon furcsa jelenséget tapasztaltam, hogy csak előre tudom görgetni a képeket, visszafelé nem… Kis guglizás után jött a megoldás: 1.7-es jQuery-vel nem megy rendesen a mousewheel. Na csodálatos.
Végülis lehet élni enélkül.
// nem lenne olyan nagy hülyeség végre belőni az újabb fancy-t, csak lusta vagyok…
Amúgy itt a thread, ahol erről írtak: [link]
Munkába jövet (menet) — többek között — azon gondolkoztam, hogy majd jól indie-rádiót fogok hallgatni, hogy majd talán megint megtalálom azokat a dolgokat, amikért annyira tudtam lelkesedni 5-6 éve. Aztán mégis inkább youtube és olyan zene, amit elvileg nem is szeretek. De vannak ilyen részek, amik egyszerűen nem mennek ki a fejemből és muszáj újra meghallgatni, és valami furcsa nyugodtság fog el a fájdalmon túl. (édes istenem, mennyire remélem, hogy az olvasói táborom nem terjed ki az ismerőseim nagy részére… tudom, akkor minek írom meg a nagyvilágnak — jó kérdés, azt hiszem, Karinthy-től tudnék idézni)
Nem, tényleg Radioheadet kéne hallgatnom. De már nem vagyok a radioheades csaj. Akkor ki vagyok? Ehh…
És nagyjából ehhez nem is nagyon tudok mit hozzátenni.
…de ha minden nap 3 órával tovább érzem magam jól, akkor az már egészen jó fejlődési tendencia…
Nem sejtettem, hogy sikerül ennyire megzuhanni :(
Nem akarok lenni az a csaj sem, aki nem tudja elfogadni, hogy szakítottak vele.
Nehezemre esik harc nélkül feladni ismét. Ahogy én tudom, az érzések nem pont úgy működnek, ahogy felvázoltad őket. Lehet, hogy te így működsz, de már elmondtam, hogy egyrészt nem hiszek ebben, másrészt pedig én egészen nem így működöm. Ha valami ott volt, akkor az ott lehet újra, csak nem kell hagyni megrohadni.
Francba. Mikor jön már az a rész, amikor elkezd az életem működni? Mert valahogy csak azt látom, hogy mennyire pocsék és mennyire hullik szét darabjaira…
Remélem, hogy a Quimby koncert == Liviusszal beszélgetés, mert igencsak rámférne már megint az a hatalmas adag energia, amit kapni tudok tőle.
Hogyan lehet 28 évesen ismerkedni? Csak én találom ezt lehetetlennek?
P*csába. (már bocsánat)
Sose voltam jóban a szövegekkel — mindenkinek az a legfontosabb, nekem van ezer fontosabb, sokszor még csak figyelni se szoktam rá (kövezzetek meg, mindig is így volt, nem hiszem, hogy fog változni) —, de most látom, hogy a Jamie is küszködik. :)
Illene úgy elmenni a következő BOOM BOOM koncertre, hogy legalább a Come Together szövegét tudom…
Lehet, hogy képeket is kéne csinálni… mondjuk feltöltöm a fényképezőm akksiját. :)
Milyen jó érzés is, amikor nagy örömmel felrakja az ember a Zen Codingot, hogy most aztán milyen remek lesz majd ezentúl HTML-t írni, erre meg kiderül, hogy a használt shortcutok 90%-át felülcsűri és/vagy kicseréli… Marhajó, tényleg. Félóra próbálgatás és guglizás után persze rájön az ember, hogy a hőn szeretett Ctrl+Space a „Content Assist” nevű commandhoz volt eddig társítva, a Ctrl+M pedig a Maximize „Active View or Editor”-hoz. Szerencsére a Ctrl+Shift+R még mindig a barátunk, és a Ctrl-O és a Ctrl-H is műxik.
(de azért kopogjuk le, az sose árt)
Tudtam, hogy nehéz lesz meg korai meg minden, mégis újra és újra meglepetésként hat a b*szogatás és az elégedetlenség folyamatos megléte. (igen, érzem a paradoxont) De persze ne aggódjál, mert azzal csak tovább rontasz az amúgy sem túl rózsás helyzeten. Összességében véve végülis jó, csak… van egy „csak”. De majd biztos felülemelkedsz a helyzeten és megoldod, és mindenki örül majd és boldog lesz idővel.
Nem, inkább talán mégsem kéne ezt még erőltetni egy darabig, mert megszakad a szívem. Maradjunk WB-nél, attól mosolygok, mert ezermillió kedves emlék. Hihetetlen, hogy 8 év távlatából még mindig tudnak potyogni a könnyek. Nem arról van szó, hogy most és azonnal pakolnék és húznék, ha lehetne, egyszerűen csak… Nem tudom… Just keep going, Menni kell tovább etc., tudom-tudom, de nem hiszem, hogy valaha is létezhet olyan állapot, amikor nem facsarodik majd bele a szívem — legalább egy kicsit. És ez független attól, hogy éppen az adott élethelyzetben mennyire jó vagy nemjó. Mert most éppen jó.
Szerintem kéne sütni valami sütit. Az mindig segít. :)
Újra Wallis Bird. Bizony, ez egy jó hír. :)
Meg már azt sem to'm, hogy ez melyik Kispál szám végén van. De még talán az albumot sem merném betippelni. Jól kéne magam érezni, az lenne most a normális, nem visszanézni, főleg nem 7-8 évet. Amin már régen túlvagyunk, azt ne szedjük elő ismét a fiókból gondterhelt arccal nézegetni, azért tettük oda, mert nem akartunk már vele többet foglalkozni. És szokatlanul csöndes vagy, hát persze, a harmadik óra óta ilyen vagy, amikor kupánvágott a felismerés. És megbeszélnéd, de kivel - hát persze, a szokásos lemez, ez is kezd már unalmas lenni, ennek is kéne már egy fiók. Abbafejezem, mert érzem én is, hogy ez kezd nagyon bétékás lenni - a jelenlevők mindig, tudod… És különben is, nem érek most erre rá, nekem most azzal kéne foglalkoznom, hogy örüljek, mert megkérdezték, hogy mit szeretnék Valentin napon csinálni, mert ilyen is létezik, és nem tudok elképzelni most nálamnál nagyobb köcsögöt, hogy nem tudok erre koncentrálni, mikor pedig aztán. Bárcsak ki tudnám kapcsolni a hülye fejemet.
--------------------------------------------------
É R T E S Í T É S
------------------------------
Szeretettel értesítjük, hogy kiválasztották az Internet felhasználóinak
köréből. Sorsolásos úton az EPETF Bizottsága támogatást utalt
ki Önnek 3 napnyi elszállásolásra.
Az Európai Programban az Egyéni Turizmus Fejlesztéséért („Az én
határtalan Európám” forduló) a következő kiutalást kapja:
:: A kiutalás fajtája: 3 nap fizetett elszállásolás
:: Megerősítés határideje: 2012-01-30 23:59:00
:: Kiutalási Kód: DMM1L-2YC62
A kiutalásának átvételéhez lépjen be az alábbi weblapra:
link
Ha beírja a Kiutalásának kódját, akkor az EPETF szabályzatának
értelmében megerősíti, hogy kitölti a kérdőívet, és megadja az ingyenes
elszállásolásra szóló Tanúsítvány kézbesítési címét. A Tanúsítványt
néhány munkanapon belül postán küldjük.
link
----------------------------
Ezt az emlékeztetőt azért kapja, mert nem vette át a tanúsítványt!
Vegye át a Tanúsítványt, mielőtt a dotáció a listán következő
személyhez kerül:
link
------------------------------
Az EPETF irodájához számos kérdés érkezett a térítésmentes
elszállásolásra szóló Tanúsítvány felhasználására vonatkozóan,
ezért emlékeztetünk a legfontosabb szabályokra:
1) A tanúsítvány 6 hónapig érvényes.
2) A felhasználása előtt szálláshelyet kell választani az EPETF
hotelkatalógusából, majd ott szállást kell foglalni.
3) Hogy elengedjék az elszállásolásra eső díjat, az érkezés napján
le kell adni a Tanúsítványt.
Gratulálunk, és kellemes hétvégi pihenést kívánunk!
link
__________
Európai Program az Egyéni Turizmus
Fejlesztéséért Bizottsága
Nr ref. 1296/H/2012
------------------------------
Ha nem kéri a kiutalást, kattintson erre a linkre:
link
Ha úgy dönt, hogy átveszi a Tanúsítványt, kattintson ide:
link
------------------------------
Európai Program az Egyéni Turizmus Fejlesztéséért egy olyan kezdeményezés,
amely a kis- és közepes méretű szálláshelyeket támogatja,és 1000 hotelt,
panziót fog össze Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában,
Bulgáriában, Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban,
Horvátországban, Portugáliában, Németországban, Ausztriában,
Lengyelországban és Romániában.
A Program célkitűzése, hogy ösztönözze az egyéni üdülést, ami támogatja
a régiók fejlődését. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetően a hotelek,
panziók és a turisták egymásra találnak. Az internetezők egy kérdőíves
felmérésben vesznek részt, hogy jobban meg lehessen ismerni az igényeiket,
és még hatásosabb promóciós akciókat lehessen szervezni. Így a hotelek
eredményesebben tudnak gazdálkodni a szabad helyeikkel az év különböző
időszakaiban, hasznosan mindkét fél, a hotelek és a turisták számára.
A Programról további információkat a következő weblapon talál:
link
------------------------------
Ha a továbbiakban nem kíván üzeneteket kapni az EPETF-től,
kattintson erre a linkre:
Oké-oké, nem kell túl sok lelemény ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy kellett a változás, méghozzá nagy változás, de most így egy kicsit el lettem bizonytalanodva. Nem arról van szó, hogy nem jó vagy nem élvezem, mert nagyon jó és nagyon élvezem, imádok tanulni és fejlődni és okosodni. Csak már megint folyamatosan szembesülök a hiányosságaimmal és nem kicsit kell erőt venni magamon, hogy ne temessem a fejemet magam alá, hogy merjek kérdezni, az apró önbizalmam ne veszítsem el és akarjam tovább.
Van, hogy nem szabad visszanézni, csak menni előre.
Nagyon nehezen tudtam kellően találó versszakot választani, mert mindegyik valami másért jellemző. Persze beilleszthetném az egészet is, de annak semmi értelme nem lenne, úgyhogy álljon itt a fele. Így lesz a kockásból vonalas — ihaj-csuhaj.
„Most megint majdnem éreztelek, odakinn már dereng
Magába harap a konok lény, néha elmereng
Hogy kerülök ide így - üszkös ez a tájék
Tűz és Fény voltunk - Füst vagyok te meg Árnyék
Megint itt van a semmi, hát öleljük meg jól
Szeretem azt is mikor hallgat, de még jobban amikor
elmondja, hogy hol a legjobb neki és mitől fél
Én nyakon ragadom akkor és rúgom - takarodj rusnya Tél!
Elszórakozunk egymás mellett, elvétjük az arányt
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt
Elbeszélünk egymás mellett, élvezzük a homályt
Egymásnak vetett háttal, bámuljuk a magányt...”A kutya vacsorája
Nem is tudom, mit mondjak kiábrándultságomban. De egy biztos: addig nem nézek RH videót, amíg Thom Yorke le nem vágja a fejéből kinövő szőrzet 99,9%-át. Undorító. De ha legalább jó lenne, amit legújabban csinálnak… [sóhaj] Nem tudtok egy új kedvenc zenekart?
