Nem azt mondom, hogy most rossz (haha), meg azt se, hogy mindent hátrahagyva rohannék vissza, de… (Basszus, ez nagyon nehéz…) DNS belinkelt egy meghívást egy pesti koncertre, méghozzá egy újraegyesülős Boom Boom koncertre. Érted. […] Nézd meg, mi lett belőlem… Akkor, ott, egy kis időre annyira a helyén volt minden. Egyszerűen csak tudtam, hogy ennek így kell lennie, és úgy is volt. Azokkal az emberekkel, azokkal az érzésekkel, azokkal a zenékkel. Nagyon mélyre eltemetett dolgokat hozott elő ez a zene, és meleg van a hasamban. Kimondhatatlanul hiányzik a régi Vica (a meggondolatlanságai nem). Hiányoznak a pozitív gondolatok, az, hogy mindent tudtam szeretni, mindenért tudtam lelkesedni. (nem függhetek ennyire a környezetemtől… ha így van, akkor »én« nem is vagyok — mint önálló individuum —, csak valami kis vacak, ami melegségre vágyik…)
[!-- vajon most ennek jegyében lázadom? mehetnék? --]
