A szomorúság szinte kézzelfogható masszává gyűlt egybe a szoba közepén. „Jól van, hát ez legalább az enyém, én magam teremtettem” - gondolta elégedetten. Hosszasan nézegette, csodálta művét. A boldogságtól egy kövér könnycsepp gurult végig az arcán, ám ebben a pillanatban a massza olvadozni kezdett...
2010.09.26. 18:24
Ezeregy
Címkék: agymenés
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.