És akkor hogy tesz jót az ember a saját öccsének? Hagyja hibázni, vagy próbálja meg felhívni a figyelmet a hibákra, amiket éppen elkövet, vagy valahol a kettő között? Emlékszem, milyen volt elsős gimnazistának lenni, az első bénázásokat elkövetni, de mi valahogy mások voltunk... Hogy a csudába lehet ekkora változás 12 év alatt?
