átmenetilegesen...

Bakker, mekkora király zenekar már ez?! De most komolyan... Vááá, pár nap kihagyás után most nézem/hallgatom a második koncertet és teljesen odavagyok tőlük. :)

Te jó ég, a szolgáltatónknak sikerült több, mint 24 órával előbb szólni, hogy szerverkarbantartás lesz... Igaz, hogy csak fél órával, de már ennek is örülni kell, látszik a haladás. :) Ettől függetlenül nem hinném, hogy meghosszabbítjuk a szerződésünket náluk - én legalábbis nagyon nem vagyok megelégedve.

...szedd már össze magad!

Don't panic!

...de ha nyernék véletlenül, nem haragudnék meg annyira... :)

És mert a szomszéd fiúk kiabáltak, a felettemlakók most bosszúból még jobban dübörögnek.

Én pedig hiába várok egy üzenetet... :(

Na nem önszántamból. Meg még csak azt se tudom, kik játszanak... De a szomszéd srácok minden egyes gólnál úgy felüvöltenek, hogy az egész ház értesülhessen a dologról...

Nameg elég ideig is kint volt az a doboz.

Ha nem beszélek, az a baj, ha beszélek, akkor meg úgyse figyelnek rám. Teljesen mindegy. Múlt hétvégén is elment emiatt a kedvem, most meg már alapból nem volt minek elmennie. Lehet, hogy túl sokat kérek. Majd változtatok ezen is. De van egy olyan érzésem, hogy itt a dolgokat alapvetően kéne megváltoztatni. Majd írok egy pro-con listát. Abban lehet súlyozni? Ehh, mégcsak ehhez se értek.

Csak azt nem tudom, hogy ennyi bosszúsággal a szívemben hogy csináljak olyat, amihez szeretet kell?

1. Ügyes vagyok porszívócsőjavításban.
2. Szeretek porszívózni.
3. Almáspitét sütni néha hülyeség.
4. Jó, hogy nem vettem kesudiót. (mondjuk nem is volt miből...)
5. Ne legyenek felesleges ábrándjaim afelől, hogy nem fogok egyedül filmet nézni.
6. Nehéz megszokni a "papucs le" szabályt.
7. Ne legyenek felesleges ábrándjaim afelől, hogy nem fogok egyedül zenélni.
8. A fikuszom szeret az asztalomon lenni, én pedig szeretem a fikuszomat az asztalomon.
9. Ne legyenek felesleges ábrándjaim.
10. Nem szerettem ki az olvasásból.
11. Vannak dolgok, amikért már egyszerűen nem éri meg aggódni.
12. Vannak dolgok, amikért nem éri meg minden energiát beleadni.
13. 8 bit rulez!
14. Mindenki bekaphatja.

Érdekes folyamat, ahogy a kezdeti szimpátia egy átmeneti tolerancián át szép lassan gyűlöletté alakul.

Bárcsak lenne 1 olyan dolog, amivel el tudnám nyomni a gondolataim ezen részét. A napom túl nagy részét teszi ki a gyűlölködés. Ez hosszútávon nem egészséges.

Hiába no... Gonosz ez a Radiohead...

Emlékszem, amikor tini voltam és utáltam mindent, aztán később az egyetemen, amikor éppen nem utáltam mindent, éreztem magamban az erőt, hogy én majd másképp csináljam. Hogy én majd megértem, mert emlékszem, milyen volt. Jelentem, 26 éves vagyok, és nemcsak, hogy nem értem, hogy mi a francot művel az öcsém, de már azt se értem, amit Dé művel... Begyöpösödtem, a csuda tudja, de ezzel a lelkiállapottal nem vagyok való se tanárnak, se bármiféle közösség tagjának, de egyáltalán erre a világra se.

De persze az a vicc, hogy közben tudom jól, hogy ez így nem jól van, de mégse tudok rajta változtatni...

...amiről meg rögtön eszembejut apa, mikor n+1 évvel ezelőtt arról beszélt, hogy képtelen tisztán énekelni. Hallja, hogy hamis, de nem tudja kijavítani. Ez lehet, hogy valami genetikai mutáció nálunk.

Ja de persze a poszt címe nem erre utal, hanem arra, hogy ez a máskéntlátás kialakul idővel. Az idősebbek nem értik a fiatalabbakat. Ez mindig így volt és mindig így is lesz. Ez a természet rendje.

Én pedig hiába gondolom úgy, hogy a biológiai órám lassan felrobban a sok csörgéstől, nem vagyok való szülőnek. Se semminek se.

Még egy teljesen anonim webes fórumon se mondom meg a frankót... Ehh...

Történjen valami csoda...

Közel vagyok ahhoz, hogy a Sügért idehozom, és bedugom a farkát az usb-be, hátha működik...

Vagy hát... a fene tudja. Tény, hogy a helyére került néhány dolog, például a notebookom. :) Ismét van hely az asztalomon, nem búg az asztali, hasít az 1 giga memória, nem cammog a böngésző. Visszakaptam a tökéletes billentyűzetemet (az F7 kivételével, amit sikeresen kitörtem... :S ) A numerikus billentyűzet mondjuk jó dolog, de ha választani lehet, akkor inkább a csönd. :)

Erre a kommunikáció-dologra meg nem tudok mit mondani. De azt hiszem, hogy nem kéne ennyire félteni az érzékeny kicsi lelkemet. (mármint saját magamnak)

22 órája nincs válasz, nem tudom, hogy aggódjak-e, mindenesetre addig se máson, amire amúgy nem akarok. Elszólás vagy nem elszólás, mindegy. Lehet, hogy számomra nagyobb jelentőséggel és hangsúllyal - esetleg más értelemmel - bír ez az elnevezés, amit nem tudok összeegyeztetni a fejemben kialakult képpel. Nem tudom, hol a hiba az egyenletben, meg azt se, hogy ha már lassan egy hónapja feszít belülről ez a dolog, akkor miért csak most jön elő, miért nem mertem erről beszélni? Persze, triviális, hogy a szégyen miatt, meg hogy majd elmúlik magától, ködbevész, elfelejtődik, felülíródik, kitörlődik, de nem tud, mert mindig történt valami, ami eszembejuttatta, és azonnal bekapcsol a cinizmus, és üvöltenék, törnék-zúznék, csak ez az érzés innen belülről múljon már végre el.

Bárcsak megérteném... Bárcsak lenne merszem megkérdezni... :(

És hogy hülye vagyok három napja? Négy is lassan? Hát eddig fortyogott a mélyben. De majd tornázom, és attól talán jobban szeretem majd magam.

Na tessék, nincs itthon szalámi... De sebaj, mert még a kenyérnek se álltam neki...

(legalábbis most még egy darabig) Ciki, vagy nem ciki, játszom ebben az izéban, bár kis esélyt adok csak a nyerésre, hiszen pont az előző bejegyzésben meséltem a könyvutalványomról. :)

Alig várom, hogy a könyveim megérkezzenek... Könyvet rendelni jó. A könyv jó. Olvasni jó. És bár a jelenlegi olvasmányommal is meg vagyok elégedve, mégis úgy érzem, hogy olvasnék már valami nagyobb lélegzetű dolgot a novelláknál.

És hogy miért tudtam könyveket rendelni? Na azt pontosan ennek a blognak köszönhetem. Volt régebben egy játék, ki kellett tenni egy dobozt az oldalsávba, amit én meg is tettem, könyvutalványt lehetett nyerni. És nyertem. :) Azért ez elég jó. :) A könyvutalvány jó. :) Könyvet rendelni jó...

Ja és van még 2000 Ft értékben utalványom, amit december 11-ig el kéne használni, rajta leszek. :)

Kezd egyre gyanúsabb lenni, hogy igen mély érzelmeket táplálok Todo iránt, ugyanis azt vettem észre, hogy tele van írva a nevével a munkanoteszem...

Note:

Rajzold le az objektumhierarchiát!

Az első teszt a múlt héten történt, akkor az 1-es programmal próbáltam sütni egy fehérkenyeret. Az eredmény rémes lett. (amit persze rögtön kommenteltek is a hozzáértők az egyik ebéd közben, amitől csak nőtt bennem a feszültség, de ezt most hagyjuk - de biztos ezért is jár egy pirospont... - igen, ilyen könnyen bele tud mászni valaki a bögyömbe, és onnantól már egy sima kenyér is feszültséget tud okozni... miért, de miért kell nálam mindig mindenben jobbnak lenni?) Ehh. Szóval. Most a gyorsított verziót próbálom ki. Mert kíváncsi vagyok. (előre tudom, hogy ha szépen a kezecskéimmel csinálnám, sokkal jobb eredményt érnék el...)

2 giga memória csodákra képes...

A elefántcickány-félék (Macroscelididae) az emlősök osztályában az elefántcickány-alakúak (Macroscelidea) rendjének egyetlen családja. Tizenöt ma élő faj tartozik a családba.

Megjelenésük

Az állatok hossza 10-30 centiméter, a farokhossza fajonként eltérő, 8-25 centiméter. A legnagyobb faj testtömege 540 gramm. A szőrzet színe fajonként eltérő, de többnyire sárgásbarna és barnán árnyalt, gyakran található rajta a jobb álcázást szolgáló fekete rajzolat. A sivatagi fajok hasa fehér, ami visszasugározza a homokból áradó meleget. Az elefántcickányok hosszú, erős hátsó lábaik szökelléseivel menekülnek el üldözőik elől. Az állatok füle és szeme viszonylag nagy; ez vadászat közben és az ellenség észlelésében segít. Orruk hosszú, ormányszerű, táplálékkeresésnél van az állatok hasznára. Hosszú nyelveikkel továbbítják a szájba a zsákmányt. Egyes fajoknál a hosszú farok alsó felületén szőrcsomók vannak; a feltételezések szerint ezzel a talajrezgéseket érzékelik.

Életmódjuk

Sötétedéskor és hajnalhasadáskor a legaktívabbak. Túlnyomórészt magányosan élnek, de territóriumaikat megosztják partnereikkel. Táplálékuk rovarok, csigák, gyökerek, gyümölcsök és magvak. Az elefántcickányok 2-4 évig élnek.

 (Forrás: wikipédia)