átmenetilegesen...

Újra elővettem a Thom Yorke albumát, mert reggel óta az egyik azon szereplő szám ment a fejemben, és… Az agyam rendkívül fogékony a hangulattársításra — mármint zenékhez. Itt van például kapásból a Harrowdown Hill, ami szvsz az egyik legjobb szám az albumon, és nagyon jó lenne, ha felülíródna a jelenlegi „jelentése”, mert szeretném még hallgatni. Szívfájás nélkül…

Néha előfordul, hogy bizonyos dalokat csak notebook-hangszóróval hallgatok, és amikor meghallgatom fülessel is, akkor tűnik fel, hogy mennyire szívbekarmolóan jó a basszusszólama, és olyankor mindig arra gondolok, hogy milyen jó lehet basszusgitározni, és hogy ha nagy leszek és a számláimat is ki tudom majd fizetni, akkor majd veszek egy használt basszgitárt egy gagyi kis kombóval (pignose rulez :) ), és Colin Greenwood leszek és All I Need-et fogok játszani.

[!-- vajon ha fent lennék a büdösben, a srácok megengednék, hogy kedvemre tobzódjam a stúdiójukban? --]

Ezt persze másra írták...

„After years of waiting
Nothing came
And you realize your looking, looking in the wrong place”

A csuda vigye el, hogy elfeküdtem a nyakamat... Egész nap nyafogni fogok...

A Smallville első évad 5. részének 13. percében Clark Kent Radiohead koncertre hívja Lana Langot, ahova végül »NEM« jutnak el, mert preszupermennek életet kell mentenie. Ja… Hihető… Ki a franc menne levadászni mindenféle hőszívó, emberlefagyasztó kriptonitos csókákat, mikor a Radiohead éppen a Kid A : Amnesiac turnén van?! :o Hát én ezt nem veszem be…

(-->katt)

Az alapján, amit most gondolok, az új médiatörvény értelmében kitehetném a blogomra a 18-as karikát.

Ha többet gondolkoznék, kevesebbet kéne dolgoznom. De a több gondolkozás több munkával is jár jelenleg (alacsony kapacitás). Tehát ahhoz, hogy kevesebbet kelljen dolgoznom, többet kéne dolgoznom...

Na ez és ilyenfajta gondolatokkal van tele jelenleg az agyam ahelyett, hogy megoldanám, hogy a különböző helyekről érkező kérelmek ugyanazon a file-on menjenek keresztül, mert az agyam nem képes az összetett gondolkozásra.

[!-- A sakkozóknak biztosan nem alacsony a vérnyomásuk vagy már megszokták. --]

Jobb lenne nem élni.

Ha TUDOD, hogy jobb, ha nem mész, akkor egyszerűen csak NE MENJ! Hiába kérnek rá, köszönd meg a kedvességet és mondj NEMet. Megtanulhatnád már végre... :(

Sose gondoltam volna, hogy egy év után ennyire jó lesz Dével újra találkozni... Amíg együtt laktunk, addig nem is igazán beszélgettünk, bár már akkor is megmutatkozott azon különleges tehetsége, hogy a legnagyobb nyűgösségességemből néhány perc alatt kihozzon és átváltoztasson. Bizony, bizony, hiányzik. Csupa-csupa mosoly, szeretet és optimizmus. Meg nyugodtság.

Csak mindig legyen valami, ami kinyílik...

Persze érthető — valahol. Csak hát... eggyel kevesebb ok, hogy felkeljek reggel, és eggyel több dolog, amiért sírásra görbül a szám.

Meséltem annak idején arról a kellemetlen mozis élményemről, mikor elmentem megnézni a Szerelem a kolera idejént. Oké, tudom, hogy ez valamelyik régi blogban volt még. Na hát most ennek az új blognak köszönhetően megtudtam, hogy nemrég még egy Márquezt megfilmesítettek, A szerelemről és más démonokról címűt. Nem volt rossz könyv, de ennél biztos nem fog annyira bosszantani, hogy elrontották — ha elrontották...

[!-- De most komolyan... „Forever”?! :o És ez még nem is a legdurvább az egészben — sajnos... --]

Kaptam könyvet névnapomra! :) Mondjuk egy dolog hiányzik, nincs beleírva semmi se...  Igaz, emiatt még reklamálhatok, más részről viszont lehet, hogy ez direkt történt, mert ez egy boltba nem került kötet (vip only :) ), gyönyörű állapotban. (vagyis senkinek se adom kölcsön)

Kevés jobb ajándékot tudok elképzelni a könyvnél... A könyv jó, éértem?

[!-- eléggé ég az arcom most... --]

Ciklusban ne deklaráljál már függvényt, te barom...

„Úgyis megoldod...”

Azon gondolkoztam, hogy ha vajon most egy nálam mondjuk 6-7 évvel fiatalabbnak megmutatom a Giana Sisters vagy nemtom... a Lightforce vagy a... az Arkanoid zenéjét, de úgy eredetiben - 8 bit rulez! -, akkor mit szól hozzá? Mert bakker, ezek a zenék eszméletlen jók voltak... (még mindig azok) Volt olyan, hogy a Lacikával (6-7 éves lehettem, nem lehet elég korán kezdeni :D ) csak azért töltöttük be a Giana Sisterst, hogy hallgassuk a zenéjét, nem pedig azért, hogy játsszunk vele... Érted. 8 bit.

Bakker, mekkora király zenekar már ez?! De most komolyan... Vááá, pár nap kihagyás után most nézem/hallgatom a második koncertet és teljesen odavagyok tőlük. :)

Te jó ég, a szolgáltatónknak sikerült több, mint 24 órával előbb szólni, hogy szerverkarbantartás lesz... Igaz, hogy csak fél órával, de már ennek is örülni kell, látszik a haladás. :) Ettől függetlenül nem hinném, hogy meghosszabbítjuk a szerződésünket náluk - én legalábbis nagyon nem vagyok megelégedve.

...szedd már össze magad!

Don't panic!

...de ha nyernék véletlenül, nem haragudnék meg annyira... :)

És mert a szomszéd fiúk kiabáltak, a felettemlakók most bosszúból még jobban dübörögnek.

Én pedig hiába várok egy üzenetet... :(

Na nem önszántamból. Meg még csak azt se tudom, kik játszanak... De a szomszéd srácok minden egyes gólnál úgy felüvöltenek, hogy az egész ház értesülhessen a dologról...

Nameg elég ideig is kint volt az a doboz.

Ha nem beszélek, az a baj, ha beszélek, akkor meg úgyse figyelnek rám. Teljesen mindegy. Múlt hétvégén is elment emiatt a kedvem, most meg már alapból nem volt minek elmennie. Lehet, hogy túl sokat kérek. Majd változtatok ezen is. De van egy olyan érzésem, hogy itt a dolgokat alapvetően kéne megváltoztatni. Majd írok egy pro-con listát. Abban lehet súlyozni? Ehh, mégcsak ehhez se értek.

Csak azt nem tudom, hogy ennyi bosszúsággal a szívemben hogy csináljak olyat, amihez szeretet kell?