átmenetilegesen...

Igen! Ezaz! Köszönöm az újabb pofont! Még valaki?

„You should turn the other cheek”

Haha. Tényleg. Vicces meg minden. Főleg meg minden…

Gyerünk, még valaki jöjjön és dörgöljön valamit az orrom alá, mert úgy tűnik, hogy nem kapok eleget… (jobb, amikor nem találkozom senkivel sem. sokkal jobb.)

Ha TUDOD, hogy jobb, ha nem mész, akkor egyszerűen csak NE MENJ, mert megint napokig pocsék lesz a kedved és az önértékelésednek se tesz jót (sőt)… Valahogy úgy érzem, ez a dolog sose fog megváltozni. Egyszerűen csak nem olyan, hiába állítja magáról — a gyakorlat mást mutat. Nekem meg ez már a sokadik tüske. (mennyire szánalmas vagyok már…)

[!-- ha jobban belegondolok, az előzményposzt kiváltó oka nem is volt olyan rémes… --]

Nincs olyan, hogy tudatalatti! Olyan van, hogy tudattalan, te! Nincs a tudat alatt semmi! Hú, de bosszantó ez a fordítás…

[!-- Kezdem sejteni, hogy a hétvégi „remek” beszélgetésem az előző posztnak köszönhető… --]

Ma sincs kedvem élni. Kezd kikészíteni ez a nyamvadt kilátástalanság és kiszolgáltatottság. A tűréshatár kezd ismét a végéhez közeledni. Így se gondolkozni, se dolgozni nem lehet. Elég az a nyavaja, ami éppen a vállamat nyomja, nem kell nekem még külön programot csinálni marhaságokkal…

Valahogy el kéne jutnom az okmányirodába.

Nem azt mondom, hogy most rossz (haha), meg azt se, hogy mindent hátrahagyva rohannék vissza, de… (Basszus, ez nagyon nehéz…) DNS belinkelt egy meghívást egy pesti koncertre, méghozzá egy újraegyesülős Boom Boom koncertre. Érted. […] Nézd meg, mi lett belőlem… Akkor, ott, egy kis időre annyira a helyén volt minden. Egyszerűen csak tudtam, hogy ennek így kell lennie, és úgy is volt. Azokkal az emberekkel, azokkal az érzésekkel, azokkal a zenékkel. Nagyon mélyre eltemetett dolgokat hozott elő ez a zene, és meleg van a hasamban. Kimondhatatlanul hiányzik a régi Vica (a meggondolatlanságai nem). Hiányoznak a pozitív gondolatok, az, hogy mindent tudtam szeretni, mindenért tudtam lelkesedni. (nem függhetek ennyire a környezetemtől… ha így van, akkor »én« nem is vagyok — mint önálló individuum —, csak valami kis vacak, ami melegségre vágyik…)

[!-- vajon most ennek jegyében lázadom? mehetnék? --]

Hahh, a MySQL oldalán nem megy egy lekérdezés... :)

…az asztalomról lopott toll, illetve annak kupakja…

Néha annyira szeretném, hogy valaki megfogja a kezemet és azt mondja, „gyere, csináljuk meg együtt, segítek, meglátod, nem lesz nehéz”. De nem mondja senki. És nehéz. Minden. Megtalálni, jelentkezni, megfelelőnek lenni, okosnak, talpraesettnek, magabiztosnak lenni, elérni, hogy akarjanak… engem… mert jó vagyok… De már egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy jó vagyok, pedig jobb vagyok, mint mondjuk két éve — a legutóbbi jelentkezéskor, mikor megfelelőnek bizonyultam. De akkor még más voltam: lelkes, bizakodó.

Ehh, le van ejtve, inkább nem görcsölök ezen a vackon annyit. Megírom, azt' lesz valami, nem?

Újra elővettem a Thom Yorke albumát, mert reggel óta az egyik azon szereplő szám ment a fejemben, és… Az agyam rendkívül fogékony a hangulattársításra — mármint zenékhez. Itt van például kapásból a Harrowdown Hill, ami szvsz az egyik legjobb szám az albumon, és nagyon jó lenne, ha felülíródna a jelenlegi „jelentése”, mert szeretném még hallgatni. Szívfájás nélkül…

Néha előfordul, hogy bizonyos dalokat csak notebook-hangszóróval hallgatok, és amikor meghallgatom fülessel is, akkor tűnik fel, hogy mennyire szívbekarmolóan jó a basszusszólama, és olyankor mindig arra gondolok, hogy milyen jó lehet basszusgitározni, és hogy ha nagy leszek és a számláimat is ki tudom majd fizetni, akkor majd veszek egy használt basszgitárt egy gagyi kis kombóval (pignose rulez :) ), és Colin Greenwood leszek és All I Need-et fogok játszani.

[!-- vajon ha fent lennék a büdösben, a srácok megengednék, hogy kedvemre tobzódjam a stúdiójukban? --]

Ezt persze másra írták...

„After years of waiting
Nothing came
And you realize your looking, looking in the wrong place”

A csuda vigye el, hogy elfeküdtem a nyakamat... Egész nap nyafogni fogok...

A Smallville első évad 5. részének 13. percében Clark Kent Radiohead koncertre hívja Lana Langot, ahova végül »NEM« jutnak el, mert preszupermennek életet kell mentenie. Ja… Hihető… Ki a franc menne levadászni mindenféle hőszívó, emberlefagyasztó kriptonitos csókákat, mikor a Radiohead éppen a Kid A : Amnesiac turnén van?! :o Hát én ezt nem veszem be…

(-->katt)

Az alapján, amit most gondolok, az új médiatörvény értelmében kitehetném a blogomra a 18-as karikát.

Ha többet gondolkoznék, kevesebbet kéne dolgoznom. De a több gondolkozás több munkával is jár jelenleg (alacsony kapacitás). Tehát ahhoz, hogy kevesebbet kelljen dolgoznom, többet kéne dolgoznom...

Na ez és ilyenfajta gondolatokkal van tele jelenleg az agyam ahelyett, hogy megoldanám, hogy a különböző helyekről érkező kérelmek ugyanazon a file-on menjenek keresztül, mert az agyam nem képes az összetett gondolkozásra.

[!-- A sakkozóknak biztosan nem alacsony a vérnyomásuk vagy már megszokták. --]

Jobb lenne nem élni.

Ha TUDOD, hogy jobb, ha nem mész, akkor egyszerűen csak NE MENJ! Hiába kérnek rá, köszönd meg a kedvességet és mondj NEMet. Megtanulhatnád már végre... :(

Sose gondoltam volna, hogy egy év után ennyire jó lesz Dével újra találkozni... Amíg együtt laktunk, addig nem is igazán beszélgettünk, bár már akkor is megmutatkozott azon különleges tehetsége, hogy a legnagyobb nyűgösségességemből néhány perc alatt kihozzon és átváltoztasson. Bizony, bizony, hiányzik. Csupa-csupa mosoly, szeretet és optimizmus. Meg nyugodtság.

Csak mindig legyen valami, ami kinyílik...

Persze érthető — valahol. Csak hát... eggyel kevesebb ok, hogy felkeljek reggel, és eggyel több dolog, amiért sírásra görbül a szám.

Meséltem annak idején arról a kellemetlen mozis élményemről, mikor elmentem megnézni a Szerelem a kolera idejént. Oké, tudom, hogy ez valamelyik régi blogban volt még. Na hát most ennek az új blognak köszönhetően megtudtam, hogy nemrég még egy Márquezt megfilmesítettek, A szerelemről és más démonokról címűt. Nem volt rossz könyv, de ennél biztos nem fog annyira bosszantani, hogy elrontották — ha elrontották...

[!-- De most komolyan... „Forever”?! :o És ez még nem is a legdurvább az egészben — sajnos... --]

Kaptam könyvet névnapomra! :) Mondjuk egy dolog hiányzik, nincs beleírva semmi se...  Igaz, emiatt még reklamálhatok, más részről viszont lehet, hogy ez direkt történt, mert ez egy boltba nem került kötet (vip only :) ), gyönyörű állapotban. (vagyis senkinek se adom kölcsön)

Kevés jobb ajándékot tudok elképzelni a könyvnél... A könyv jó, éértem?

[!-- eléggé ég az arcom most... --]

Ciklusban ne deklaráljál már függvényt, te barom...

„Úgyis megoldod...”

Azon gondolkoztam, hogy ha vajon most egy nálam mondjuk 6-7 évvel fiatalabbnak megmutatom a Giana Sisters vagy nemtom... a Lightforce vagy a... az Arkanoid zenéjét, de úgy eredetiben - 8 bit rulez! -, akkor mit szól hozzá? Mert bakker, ezek a zenék eszméletlen jók voltak... (még mindig azok) Volt olyan, hogy a Lacikával (6-7 éves lehettem, nem lehet elég korán kezdeni :D ) csak azért töltöttük be a Giana Sisterst, hogy hallgassuk a zenéjét, nem pedig azért, hogy játsszunk vele... Érted. 8 bit.