22 órája nincs válasz, nem tudom, hogy aggódjak-e, mindenesetre addig se máson, amire amúgy nem akarok. Elszólás vagy nem elszólás, mindegy. Lehet, hogy számomra nagyobb jelentőséggel és hangsúllyal - esetleg más értelemmel - bír ez az elnevezés, amit nem tudok összeegyeztetni a fejemben kialakult képpel. Nem tudom, hol a hiba az egyenletben, meg azt se, hogy ha már lassan egy hónapja feszít belülről ez a dolog, akkor miért csak most jön elő, miért nem mertem erről beszélni? Persze, triviális, hogy a szégyen miatt, meg hogy majd elmúlik magától, ködbevész, elfelejtődik, felülíródik, kitörlődik, de nem tud, mert mindig történt valami, ami eszembejuttatta, és azonnal bekapcsol a cinizmus, és üvöltenék, törnék-zúznék, csak ez az érzés innen belülről múljon már végre el.
Bárcsak megérteném... Bárcsak lenne merszem megkérdezni... :(
És hogy hülye vagyok három napja? Négy is lassan? Hát eddig fortyogott a mélyben. De majd tornázom, és attól talán jobban szeretem majd magam.
Na tessék, nincs itthon szalámi... De sebaj, mert még a kenyérnek se álltam neki...
