Sose gondoltam volna, hogy egy év után ennyire jó lesz Dével újra találkozni... Amíg együtt laktunk, addig nem is igazán beszélgettünk, bár már akkor is megmutatkozott azon különleges tehetsége, hogy a legnagyobb nyűgösségességemből néhány perc alatt kihozzon és átváltoztasson. Bizony, bizony, hiányzik. Csupa-csupa mosoly, szeretet és optimizmus. Meg nyugodtság.
2011.01.12. 11:06
Dét újra látni és...
Címkék: lelkesedés emlékezés
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.