Nem tudom, meddig lehet ezt még a hormonokra fogni és honnantól kezdődik az, hogy valami komoly dolog van, amin változtatni kell, mert így ahogy van: rossz. Mindenki mondja, hogy szedjem össze magam, hogy rázzam meg magam, hogy kapjak már észhez, hogy hagyjam abba az önsajnálatot, hogy viselkedjek már normálisan… De mi van, ha nem tudok másképp viselkedni? Ha nem tudom magam összekapni? Ha még csak azt sem tudom pontosan, hogy mi bajom van, csak fojtogat a sírás?
Olyan okosak vagytok…
